Papírhajó

A papírhajókat általában gyerekek hajtogatják, kedvtelésből. Egy célt elhatároznak a fejükben, hogy mondjuk szeretnék hogyha az a papírhajó a víz tetején úszna a fürdőkádban. Ezért megkérdeznek olyan embereket, akikről azt gondolják, hogy tudnak papírhajót hajtogatni. Azok megmutatják nekik, eltanulják, és hajtogatnak egy-két papírhajót.

Minden egyes hajtogatásuk egy kicsit talán más lesz, és elkezdik megfigyelni azt, hogy mely típus mennyire sokáig képes a víz felszínén megmaradni. Ahogy egyre fejlődik, és egyre több hajót hajtogatnak, rájönnek azokra a tulajdonságokra, azokra a hajtogatási technikákra, amikre jobban oda kell figyelniük, hogyha azt szeretnék, hogy sokáig fennmaradjon a víz tetején.

Ezután elérkezhet egy olyan pont, amikor a víz fennmaradási képességgel megelégszenek, és elkezdenek például a fürdőkádban hullámokat generálni a kezükkel. Az első pár típus, hiába maradt fent sokáig a víz tetején hullám mentes időjárásban, a hullámok ellen nem lesz kellően ellenálló. Akkor elkezdenek olyan típusokat gyártani, amelyek jó eséllyel ellenállóbbak lesznek. Itt persze rengeteg olyan típus fog születni, amelynek vagy gyengébb a vizenmaradási képessége, vagy a hullámoknak nem tud ellenállni. Tehát mérlegelnie kell a kedves tervezőnek, hogy a hajónak mely tulajdonságait részesíti előnyben.

Ha belegondolsz, ez a fajta kísérletezés nagyon jellemző az új dolgok felfedezésére, kifejlesztésére. Ideális esetben minden felfedezés egy játékos kísérletsorozat lenne, amely során a változó követelmények ellenére, mindig egy újabb és újabb termék keletkezik. Ezen folyamat eredményeképpen kialakulnak olyan papírhajók, olyan termékek, olyan találmányok, amik bizonyos körülmények között, bizonyos célokra alkalmasak lesznek.

Ha minden kisgyerek, minden papírhajó-hajtogatási kísérlete össze lenne szedve, az azokhoz tartozó összes tesztjük dokumentálva lenne, akkor teljesen egyértelműen egy olyan robusztus tudáshalmaz jönne létre, amely alapján bárki a követelmények ismeretében, a jelenlegi tudásbázis alapján, a lehető legideálisabb papírhajót képes lenne kiválasztani.

Ennek ugye azonban a kritikus előkövetelménye az, hogy minden egyes kísérletet, és minden egyes körülményt, és minden egyes teszteredményt rögzíteni kell olyan formában, amely később mindenki számára hozzáférhető. Ha ez a lépés elmarad, akkor azzal megfosztjuk a világ összes papírhajó-készítőjét attól, hogy különösebb időpazarlás nélkül eredményes papírhajókat hajtogassanak.

Ugyan rengeteg adminisztrációnak tűnik az ennyire alapos dokumentálás, de gondolj bele, hol tarthatna ma az emberiség, ha minden egyes teszt eredmény, minden egyes valaha végrehajtott fizikai kísérlet teszt eredménye hamisítatlanul hozzáférhető lenne, még akkor is, ha az abból levont következtetés az volt, hogy a teszt sikertelen volt, hiszen az általuk felállított követelményeknek nem felelt meg.

Sosem tudhatod, hogy kinek lesznek módosított követelményei, amelyeknek viszont az az adott teszt tökéletesen megfelel.

A mérés körülményeit a lehető legnagyobb alapossággal próbáld meg rögzíteni, ha ilyen helyzetbe kerülsz. Próbálj meg minél több mérést ugyanazokkal a beállításokkal, ugyanazzal konfigurációval elvégezni. Amint egyetlen egy paramétert megváltoztatsz, az újabb mérések már nem lesznek tökéletesen összevethetőek a korábbi méréseiddel.

Szánj rá időt és energiát, hogy kidolgozd azokat a protokollokat, azokat a paramétereket amik szerinted hosszútávon eredményre vezethetnek, s amelyek esetlegesen a célod irányába való elmozdulást egyértelműen jelezni képesek. Következtetések levonásával bánj óvatosan, és lehetőleg azokat válaszd el maguktól a kísérletektől, és a kísérlet alatt mért eredményektől.

Az, hogy hány emberhez jutnak el ezek a kísérleti eredmények, nehezen lesznek mérhetőek, de mégis, ha csak egy nagyon szűk olyan réteghez eljut, akinek az ilyen fajta kísérleti eredmény kritikus a továbblépéshez, már érdemes volt annyi munkát és energiát beleraknod.

Legyen ez a mai lecke.