Galamb

Rengetegféle galambbal találkozhattál már az életed során, de valószínűleg még sosem gondoltál bele, hogy minden egyes galamb egy különálló entitás. Amit érdemes látnod, hogy a galamboknál az entitások elválasztódása nem olyan éles, mint az embereknél. Ez részben annak köszönhető, hogy a galambok nem gondolnak magukra különálló entitásként, mint ahogy az emberek.

Ennek következtében egy csomó probléma nem merül fel a galambok körében. A galambok nem foglalkoznak azzal, ha egy másik galambnak hiányos a tollazata, másmilyen a színű mint a sajátjuk, vagy esetleg nincs meg egy lába. A galambok nem tudják magukról, hogy nekik milyen a tollazatuk, nem fogják fel tudatosan, hogy nekik esetleg hiányzik egy lábuk.

Így egyrészről a hiányzó lábú galamb sem kezd el másképp viselkedni, nem várja el a többiektől, hogy másmilyen bánásmódban részesüljön; és a többi sem foglalkozik vele, hogy neki nincs ott lába, ahol a többieknek van. Ez a fajta gondolkodásmód lehetőséget ad nekik arra, hogy sokkal inkább csapatban is képesek gondolkodni, amellett hogy egyedül is képesek túlélni.

Ha megfigyeled azt, amikor a galambokat etetik, akkor láthatod, hogy nem azon fáradoznak, hogy másokkal megosszák az ételt, ők azzal foglalkoznak, hogy maguknak elég jusson. El tudják látni önmagukat. Ha azzal töltené az idejét, hogy másoknak próbál segíteni, és minél több ételt próbálna másnak adni, akkor ő maga éhen halna. Ez nyilván nem célja sem annak az adott galambnak, sem pedig a galamb közösségnek.

Ezen - látszólag önző - viselkedése ellenére a galamb kolóniák a nehézségeket közösen vészelik át. Ha kevés az étel egy adott területen, akkor a gyengébbek el fognak halni, kisebb lesz a populáció, a megmaradottak viszont cserébe ezáltal jobban fognak élni. Ha pedig bőség van, akkor elférnek a galamb társadalomban azok az egyedek is, akik kevésbé életképesek vagy kevésbé értékesek a galamb társadalom vagy galamb csoport számára.

Az állatvilágban az a normális, hogy szűkölködés esetén a csoport tagjai ösztönszerűen azokat a csoport tagokat próbálják előnyben részesíteni, mindenképpen kellő mennyiségű táplálékhoz juttatni, akinek a képességeire leginkább szükség van az adott csoportban a túléléshez. Ilyen szempontból a túlélésre való felkészülésnek az egyik legjobb módja az önfejlesztés. Olyan képességek elsajátítása, amikben az egyed, az egyén kimagasló lehet, ráadásul ennek a tulajdonságnak valami olyannak kell lennie, ami szükség esetén nagyon fontos az egész csoport számára.

Ha nehéz megbarátkoznod azzal a gondolattal, hogy a világban mindenkinek, aki él szerepe van, akkor kezd el azzal a példával a közeledést ehhez a felfogáshoz, amit az imént meséltem neked. Mi történne akkor, ha nagy bajok lennének, ha túlélés lenne a tét? Akkor te egy olyan egyén lennél-e, akit a körülötted lévő emberek kellően fontosnak tartanának ahhoz, hogy életben tartsanak?

Figyeld meg, hogy ugyanúgy ahogy a természetben az állatok, a tested is ugyanúgy működik a szerveivel. Ha a testnek minden megadatik, minden tápanyag, mint energia, az optimális működéshez, akkor minden szervét jobban tudja működtetni. Ha ezek a feltételek romlanak, akkor észszerű, hogy megpróbál a szervek működéséből visszavenni. Folyamatosan priorizál, tehát az életbenmaradáshoz szükséges szerveket csak a legeslegutolsó esetben lesz hajlandó visszafogni vagy leállítani.

Ne felejtsd el, hogy a tobozmirigyed is egy szerved, amely bizonyos funkciókhoz kritikus, azonban a fizikai túlélésedhez nem. Ahhoz, hogy a szervezeted kellő energiát tudjon adni az olyan nem kritikus szerveknek, mint a tobozmirigyed, az egész testedet a lehető legoptimálisabb állapotba kell hoznod. Ezt az általad már ismert módokon tudod megtenni: egészséges táplálkozással, rendszeres mozgással, sok víz fogyasztásával, és mentális tisztaságodra való ügyeléssel. Ha mindezek megvannak, akkor sokkal könnyebb dolgod lesz a tobozmiriggyel kapcsolatban.

Az ne tévesszen meg, hogy vannak olyan emberek, akiknél a tobozmirigy aktivitása az általános egyensúlyuk elhanyagolása ellenére is magas, hiszen náluk előfordulhat - nem feltétlenül fordul elő, de előfordulhat -, hogy a szervezetük priorizálása merőben más, mint az átlagé.

A te dolgod saját magadat minél jobban megismerni ebből a szempontból, és aszerint cselekedni, azokra az igényekre hangsúlyt fektetni, amelyek az optimális működésedhez szükségesek. Egy izgalmas, számodra felfedezésre váló terület az, hogy bármely pillanatban meg tudd állapítani, hogy mennyire vagy közel vagy éppen távol az optimális működésedtől. Ha ezt képes vagy megtanulni, felfedezni, akkor sokkal könnyebb dolgod lesz a jövőben.

Legyen ez a mai lecke.