Az óceán és az óceánjáró

Az óceán egy olyan közeg, ahol mindig minden változik, és azt senki nem firtatja. Gondolj bele, hogy miért van az, hogy azon viszont hajlamosak az emberek meglepődni, ha körülöttük, a szárazföldön ugyancsak minden változik.

Az óceánjárók, a hajók és legénységeik teljesen normálisnak tekintik azt, hogy folyamatosan olyan helyeken járnak, ahol korábban még nem jártak. Ezen nem kell meglepődni, náluk ez az élet rendje.

De akkor miért van az, hogy ha valaki folyamatosan járja a különböző országokat, nem telepszik meg sehol, csak járja az utakat, azt csodabogárnak tartják?

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az utakon való bolyongás, a folyamatos változatosság keresése egy mindenki számára követendő út, inkább csak arra akarok rávilágítani, hogy mennyire perspektíva, nézőpont kérdése az egész.

Gondolj csak bele, milyen lenne az, ha az életed minden egyes eseményét nem egy, hanem több szemszögből, perspektívából is meg tudnád élni. Feltételezve, hogy minden perspektíva kicsit más, perspektívákat többszörözve bárki élete sokkal érdekesebb, sokkal változatosabb képet alkotna.

Azok az emberek, akik az ingerszegénynek megélt környezetük mellett unatkoznak, azt nem látják be, hogy bármikor megteremhetnék azokat a különböző újabb perspektívákat, amiket felhasználva a kevésnek érzékelt világukat az azon nézőpontok általi új ingerek mellett felfedezve egy elképesztően izgalmas élet-élményt tudnának teremteni maguknak.

Tehát valóban igaz az a mondás, hogy unalmas szituáció nincs, csak unatkozó elme.