Limonádé

A limonádé frissítő üdítő ital. Ha jól van elkészítve, akkor bárki nagyon szívesen fogyasztja egy meleg nyári napon. Érdekes, hogy a különböző komponenseit külön-külön kisebb élvezeti értékkel fogyasztaná az illető. Hideg vizet magában ugyan szívesen fogyaszt az ember; egy nagy kanál cukrot magában talán-talán meg lehet enni (de már nem különösebben élvezetes); egy citromba beleharapni, viszont kimondottan kellemetlen érzés.

Hogy lehet, hogy ezeket a megfelelő arányban összekeverve mégis egy kiváló üdítőital keletkezik? A megoldás az arányokban rejlik.

Most próbálj meg az emberekre is úgy gondolni, mint különböző ízek. Minden ember egy komplex ízvilágot képvisel, fizikai nyelven kifejezve: mindenki más típusú, minőségű és mennyiségű energiát sugároz magából nap mint nap. Ezek az energiák dinamikusak, ámbár kétségtelenül minden embernek van egy relatív állandósult energia lenyomata. Ebből adódik, hogy ugyanúgy, mint az ízeknél, az embereknél is vannak olyan kombinációk, amik jól működnek együtt, és vannak olyanok amik kevésbé.

Egy társaságot - legyen az egy rövid ideig összejött kis csoport vagy egy hosszabb-távon (akár egy életen át) tartó barátai kapcsot alkotó emberek összessége, mindig fontos, hogy lehetőleg ezek az ízek megfelelő arányban legyenek jelen egy-egy “alkotásban”. Ez teljesen ugyanúgy működik, mint amikor mondjuk egy tortát szeretnél sütni és azzal kísérletezel, hogy mennyi cukrot, mennyi csokoládét, mennyi marcipánt, mennyi tésztát próbálj meg beledolgozni abba a süteményre.

A baráti társaságok megalkotása egy nagyon hasonló folyamat, mivel ezek a társaságok lehetnek állandósultak, lehetnek jóval dinamikusabbak is, folyamatosan érdemes kicsit odafigyelni az ízesítésre. Ha egy társaság hiányol egyfajta ízt, akkor ez a társaság szervezőjének, a főszakácsnak is, de ugyanúgy a társaság többi résztvevőjének is célja, feladata, hogy abból többet tegyen a csoportba. Ugyanígy, ha valamelyik íz túl intenzív, akkor meg kell tanulni azt kezelni, és a következő próbálkozásnál abból kicsit kevesebbet beletenni.

Új ízek bármikor felbukkanhatnak, és lesznek ízek amik eltűnnek ebből a folyamatosan megújuló süteményből. A jó hír az, hogy az emberek esetében minden íz egyben a torta kóstolója is. Szerencsére az, hogy melyik íz melyikhez passzol, a tortából mi hiányzik, vagy miből van túl sok, intuitív módon működik.

Ha torta jól sikerül, akkor annak gyorsan híre megy, hiszen mindenki bele szeretne kóstolni. Viszont a korábbi állítás fordítva is igaz: aki bele szeretne kóstolni az óhatatlanul a torta része lesz, ettől válik ez a társadalmi-szakácskodás egy folyamatosan megújuló, folyamatosan izgalmas tevékenységgé. Ha ilyen helyzetben találod magad, akkor igyekezz az izgalmakat és változatosságokat élvezni, és ne bánkódj, hogyha néha a sütit nem érzed annyira tökéletesen finomnak, mint amilyen korábban volt.