Lángszóró

A láng egy nagyon érdekes jelenség. Kissé felfoghatatlan, hogy ténylegesen mi is történik, a jelenlegi fizikai tudásoddal. Az anyag valamilyen módon, fúzió által átalakul, miközben energiát szabadít fel és különböző elektromágneses hullámok formájában lesz érzékelhető. Ha fával tüzelsz, akkor a fa maga után hamut hagy, de ennek a hamunak a tömege jelentősen kisebb lesz, mint ami a fáé volt. Hogyha valamilyen gyúlékony gázt gyújtasz meg, akkor annak eleve nagyon picike volt a súlya, tömege, de az szinte teljesen megszűnik az égés hatására.

A jelenséget vizsgálva több fontos dolgot is megfigyelhetünk. Először is anyagátalakulás történik. Ezt teljesen természetesnek vesszük, amikor mondjuk meggyújtunk egy gyufát, de belegondolva, ez a fajta fizikai jelenség képes egy fajta anyagból egy másik anyagot létrehozni. Jelenleg nem nagyon tudjátok befolyásolni azt, hogy milyen végterméke legyen az adott anyagnak, de ettől függetlenül az átalakulás megtörténik.

Ami talán még ennél is izgalmasabb, hogy mi történik azzal az anyaggal, ami nem anyaggá változik át. Mint azt már tapasztalati úton tudod, amikor égés megy végbe, akkor az a láng attól függően, hogy milyen anyagot éget, különböző színű formákat rajzol a térbe, és többnyire hőkibocsátással is jár. Ami nincs a köztudatban, az az, hogy a folyamat során nem csak az infra, azaz hőtartományban, és nem csak a látható tartományban történik változás, hanem más, kevésbé érzékelhető tartományban is.

Miért is fontos ez? Elgondolkodtál már azon, hogy egy gyertyafénynek miért van nyugtató hatása? Vagy hogy az olimpiai láng meggyújtása miben ad többet egy egyszerű gyertya meggyújtásánál?

Egyrészről az érzelmek, amiket kivált belőled azok az előzetes programozás eredményei, hiszen hozzászoktál, hogy amikor gyertyát gyújtasz, akkor milyen helyzetekben vagy, illetve az olimpiai láng meggyújtásakor milyen események történnek, és az erre való reakcióidra való emlékezés már magát a reakciót is előidézi benned.

Másrészről ezeknek a lángoknak az általatok jól ismert frekvenciatartományban való tevékenysége az érzelmi testedre is kihatással van.

Ha egy kicsit megfordítjuk a történetet, akkor minden egyes érzelmi kihatás, amit előidézel saját magadban olyan mintha egy lángcsóva lenne, amit te gerjesztesz. Minél nagyobb az érzelmi hatás, annál nagyobb ez a lángcsóva. Minél nagyobb a lángcsóvád, annál inkább érzékelhető mások számára, illetve annál nagyobb befolyással van a körülötted lévő emberekre és élőlényekre.

Ezért van az, hogy néha úgy érzed, hogy melletted álló ember nincsen jó hangulatban. Vagy ezért van az, hogy ha bekerülsz egy jobb kedvű társaságba automatikusan te is jobb kedvre derülsz. Hasonlóan működik a zene is, és a zene hatása az emberekre. Ha te egyedül zenét hallgatsz fülhallgatóval egy társaságban és nagyon élvezed azt a zenét, akkor az pozitív hatással lesz a társaságra is, akkor is, ha egyébként nem szereti azt a zenét vagy nem hallja.

A szabad akaratnak köszönhetően mindannyian képesek vagytok ezeket az úgynevezett érzelmi lángcsóvákat felerősíteni vagy eltompítani. Ha valaki túlságosan felerősíti ezeket, akkor úgy tartjuk hogy ő túldramatizál szinte minden szituációt; ha valaki nagyon elnyomja ezeket, akkor akár szociopataként is tekinthetünk rá.

Fontos tudnod, hogy ez a fajta képesség ugyan részben finomhangolható, tehát a személy eldöntheti, hogy milyen típusú érzelmi fellángolásokat nyomja el vagy erősíti fel, de alapvetően igaz, hogy ha valaki hajlamosabb elnyomni bizonyos fajta fellángolásokat, akkor az a többi, más jellegű fellángolására is kihatással lesz.

Ezért nehéz például igazán boldognak lenni, anélkül, hogy az ember képes lenne sírni. A sírás nem feltétele a boldogságnak, inkább csak egy fizikai jele annak, hogy az egyén hagyja a lángcsóvát teljes erejével égni.

Ezek után valószínűleg már nem is meglepő, hogy ha valaki egy szomorú esemény kapcsán egy társaságban elkezd sírni, az a többieket is sírásra fogja késztetni.

A sírás alapvetően nem egy rossz dolog, azonban óvatosan kell viszonyulni a sírásra való igényhez, ugyanis az túldramatizálás irányába mozdíthatja el az egyén érzelem kezelési stratégiáját.

Mi ebből az egészből a tanulság? A tanulság, a feladat az, hogy figyeld meg önmagad, hogy te vajon jelenleg mennyire engeded szabadjára az érzelmeidet, mennyire kontrollálod őket, és hogy ez a szint az intuíciód, megérzésed alapján számodra jelenleg megfelelő-e. Nyugodtan próbálj meg az egész jelenséghez játékosan viszonyulni, tehát amint valamilyen intenzív érzelmi állapotba kerülsz, próbáld meg tudatosan módosítani annak a mértékét, amennyire azt az adott érzelmet felerősíteni vagy visszatartani szeretnéd.

Arra próbálj meg figyelni, hogy a visszatartás ne elfojtás vagy ellenkezés legyen, inkább egy transzformáció: az adott esetben negatív érzelem egyfajta pozitív irányba való transzformációja.

Ahogy egyre nagyobb rutint szerzel ebben a játékban, észre fogod venni, másokon is sokkal hamarabb észreveszed az érzelmi hullámok jeleit, és példamutatással tanítva tudod magadat és a körülötted lévő embereket is pozitívabb állapotba hozni vagy állapotban tartani.

Ne felejtsd el, hogy a legjobb erre a feladatra játékosan tekinteni.

Legyen ez a mai lecke.