Rügyezés

Belegondoltál már abba, miből lesz a rügy? Amikor a mag elszóródik, körülöleli a föld, és a tápláló közegben képes a saját védelmi burkát áttörve rüggyé fakadni.

Ehhez kell az ő szándéka, a szándéka viszont csak azért születik meg, mert úgy érzi, hogy támogató környezetben van. Ha egy magot - tegyük fel - száraz betonra hajítasz, akkor az nem fog elkezdeni rügyezni, hiszen van benne annyi tudatosság, hogy felmérje, hogy abban a környezetben nem fog tudni optimálisan fejlődni.

Amikor egy lélek a Földre érkezik, akkor az ő tudatossága is kicsit hasonlóképpen működik. Keres magának egy olyan környezetet, amiben elképzelése szerint optimálisan fog tudni kirügyezni, majd növekedni, majd együttműködni a környezetével. Amikor ő megválasztja ezt a környezetet, akkor mivel egy magasabb dimenzióban létezik, ő tökéletes környezetet képes választani magának, annak ellenére is, hogy tudatában van, hogy a környezete egy folyamatosan változó energiamező, amelynek jövőbeli állapotát tökéletesen megjósolni nem lehet.

Ennek a rendszernek köszönhetően azoknak az egyedeknek, akik a rügy megszületését lehetővé tették, egy általuk tökéletesebbnek képzelt, speciális környezet megteremtésén nem kell fáradozniuk. Ezeknek az egyedeknek, azaz a szülőknek, az egyetlen feladata, hogy minél inkább önmaguk legyenek, és ezáltal minél inkább az előre eltervezett környezetbe juttassák az ifjú rügyet.

A látszat az, hogy vannak jobb, gondoskodóbb szülők és vannak hanyagabb, gondatlanabb szülők, ám ezek csak a megfigyelőtől származó ítéletek. A megfigyelőnek elképzelése sincs arról, hogy az a gyermek miért őket választotta. Ezt csak ő tudhatja. Pontosan ezért az egyetlen pozitív hozzáállás a nevelés kérdéséhez az, hogy a lehető legnagyobb elfogadással, a lehető legtöbb ténylegesen feltétel nélküli szeretettel forduljanak a szülők más szülőkhöz, egymáshoz, a gyermekükhöz, de leginkább és elsősorban saját magukhoz.

Minden szülő példát mutat a gyermekeinek, a többi szülőnek, az egész környezetének. Ezt a példát akkor tudja leginkább meghamisítatlanul kifelé sugározni, ha maximálisan elfogadja önmagát, szereti önmagát és ezáltal saját magát adva ajándékozza meg a körülötte lévőket. Ez egy pillanatra sem jelenti azt, hogy bárki is fel lenne arra hatalmazva, hogy nárcisztikusan reklámozza önmagát vagy az ő saját nevelési módszereit. Egész egyszerűen, mint a gyertya lángja, árasztja a fényt magából, amit mások vagy befogadnak, vagy nem.

Ha a rügy valóban megkapja a számára szükséges környezetet, akkor el tud kezdeni növekedni, majd kiterebélyesedni, pontosan akkorára és abba az irányba, amerre ő azt feladatként kitűzte magának. Aki megfelelő mértékben, megfelelő irányban képes terebélyesedni, az pontosan azokat az embereket tudja megérinteni a fényével, akik arra vágynak és hivatottak.

Minden egyes ilyen érintkezésnél az átadott fény tartalmazza a magot, a rügyet, a fát, és ezáltal ha már egyszer ez a fa nem lesz, akkor az általa átadott fény által mégis tovább fog létezni

Legyen ez a mai lecke.